A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL - MERRE VAN A KIÚT A KRÍZISBŐL?
A testi, lelki, környezeti következmények a feldolgozatlan veszteségeinknél összeadódnak és a stressz elhúzódik. Főleg, ha még tápláljuk is. Akár egy életen át. A változások az életünkben a stressz mellett veszteséggel is járhatnak, amit általában kudacnak élünk meg. Nézzük például a válást vagy a szeretett személy halálát, esetleg gondolhatunk valami óriási anyagi veszteségre, ami egy döntésünk alapján ért bennünket. Igen tapasztalt vagyok én ebben. Korányi Mariann írása.
Apám enyhén mozgássérült volt a világháború idején kapott gyermekparalízise miatt. Anyám 16 évesen árva lett, éppen 56-ban. Halálukig feldolgozatlan veszteségekkel és traumákkal élték le az életüket. Hálás vagyok nekik, hogy a családunk egyben maradt, megmaradt az otthonunk és mindig dolgoztak, elláttak bennünket, rendesen iskoláztattak és közel nyolcvan évig éltek így is együtt mind a ketten. A veszteség miatti lelki fájdalom elnyomásának vagy a megbánásnak, bűntudatnak, szégyennek a következményeit ha számba vesszük, akkor bizony a veszteség - legyen az válás, halál, vagy jelentős anyagi veszteség -, nem jár egyedül és nem is kerül el senkit. Végső soron a legdrágább kincsünket, az egészségünket és az örömteli életünket, kapcsolatainkat, a munkánkat és az álmainkat is elveszíthetjük, esetleg további anyagi és lelki veszteségeket is felhalmozva.
Enyhébb esetekben megkérdőjelezzük, kritizáljuk magunkat, észrevesszük hogy önszabotázsban vagyunk, halogatunk, állandó fáradtság gyötör, itt fáj, ott fáj, esetleg gyakran betegeskedünk a stressz miatti immungyengeség okán. Durvább esetben az önutálat önpusztításba csap át. Körülöttünk a környezetünk és a szeretteink is szenvednek miattunk.
Mert ha a lelki fájdalmat, szomorúságot elnyomjuk kényszerevéssel, ivással, szerek használatával, viselkedési függőségekkel vagy óraszám rontjuk a gerincünket és a szemünket befeszülve, görnyedten az internet hírei vagy a közösségi média bámulásával, nemtán a napi 12 óra munkával, akkor annak következményei lesznek és a baj többszöröződik.
Következmény lesz a depresszív lehangolt állapotot, melyet táplál a lelki fájdalmunk és az annak szentelt gondolataink.
A túlevés miatti túlsúly és a szellemi tunyaság, az agyi ködös állapot, a koncentráció ugyancsak nehezítés, mikor lelki fájdalomtól szenvedünk.
Ugyanígy, elveszíthetjük a motivációt és az ambíciót, amely a továbblépéshez és a megküzdéshez, az új identitás kialakításához szükséges hajtóerő.
A kitűzött célokkal együtt, ami szintén gyakran hiányzik, miközben a lelki sebeinket nyalogatjuk, vigasztalódunk.
Tanult tehetetlenség lesz úrrá rajtunk gyakran, benne ragadunk, sőt néha még ragaszkodunk is hozzá és a fájdalomhoz.
Még több baj zúdulhat ránk, ha gondolatainkkal és korlátozó hiedelmeinkkel tovább sanyargatjuk a lelkünket, büntetjük magunkat a veszteségért, gyötör a lelkiismeret a szeretett személy haláláért, megkérdőjelezzük korábbi veszteséget okozó döntésünket, viselkedésünket.
A kínzó gondolataink elmarnak a jelenléttől, a valós szükségletektől például alvás, pihenés, menekülünk a fájdalom elől és elnyomjuk azt. Addig meddig, míg végül már a teljes szétesésig jutunk el, nem tudunk aludni, nem tudjuk ellátni a munkánkat, elmagányosodunk, önmagunkról és a feladatainkról, családunkról, környezetünkről is egyre nehezebb gondoskodnunk.
Sokan még ma is azt gondolják, hogy a lelki segítő beszélgetés vagy a pszichoterápia vagy az önismereti csoport csak a mentális betegeknek való vagy úri hóbort.
Kérdezem én, a normál életben szorongó, depresszív hangulatú, esetleg pánikoló, motiválatlan, kiégett, csalódott, lelki bánatos embernek miért nem való? Aki nem éri el a klinikai szintű mentális diagnózisokat, mégis állandóan szenved egy-egy feldolgozatlan veszteség miatti lelki fájdalomtól. Van, hogy egész életen át.
"Ó, én nem engedhetem meg magamnak, hogy pszichológushoz vagy önismeretbe járjak..." – szisszennek fel többen.
Tőled azt kérdezem, mennyibe kerül havonta az elkerülés, a menekülés, esetleg az elutazás a szembenézés és megoldás elől, vagy hogy nem tudsz dolgozni képességednek megfelelően?
Mennyibe kerül a függőséget táplálni jutalmazó impulzív vásárlással, evéssel, édességgel, alkohollal, szerekkel?
Később mennyibe fog kerülni a leromlott állapot gyógykezelése, az egészségromlás?
Mennyi időt és életenergiát visznek el a viselkedési függőségek a játék, a szex, a sorozatok és a videók nézése az egészségem örömteli életedtől és a tovább fejlődéstől?
Belegondoltál már abba, hogy aki nem gyógyítja be, nem dolgozza a lelki sebeit, a környezete, a családtagjai is fognak szenvedni tőle. Elég nekem is rágondolni az alkoholista, emberkerülő, depresszív hajlamú apámra vagy a gyógyszerfüggő, könyvekbe és komolyzenébe menekülő mindenbeteg anyámra, milyen feszültséggekkel, szorongással és félelemmel teli volt az életem mellettük.
A gyakran pokoli feszült légkörről beszélek most, ami otthon uralkodott nálunk. Szüleim lelki bánata engem is elszomorított, addódóvá, szorongóvá tett.
Amikor apám fizetés után másnaposan, alkoholtól bűzlött és csak feküdt és egész nap és elérhetetlen volt számunkra. Amikor anyám szabad idejében legszívesebben csak olvasott vagy a tévéújságból programozta a sorozatokat, műsorokat. Vagy nekem mesélte ugyanazokat a fájdalmas történeteit ezerszer. Vagy amikor apám könnyek között, az alkoholtól is megindultan órákat csak beszél, csak beszélt, hallgatnom kellett, nem hagyott aludni. Amikor anyám sem tudta már a konyhában tartani. Ilyenkor anyámra is dühös voltam, mert nem tudott megvédeni.
A határaimat nem tisztelő, ismétlődő, rám telepedő, parttalan, lelkis beszéd terhe még ma is igen kiérzékenyít. Főleg, hogy figyelmes meghallgatásommal és empátiámmal vonzom is a lelki sebekkel, veszteséggel küszködőket a magánéletemben is. Ahol a legnehezebb a kereteket és az énhatárokat tartani például egy párkapcsolatban.
A minőségi tiszta kommunikáció, az énhatárok tiszteletben tartása, az érzelemszabályozás, a veszteségfeldolgozás, a megküzdés mind tanulható technikákkal hívható életre egy kapcsolatban önismerettel.
Ha a másik is nyitott rá és dolgozik magán. Csak akkor. Különben reménytelen szenvedés és kiúttalan lelki gyötrelem. Mert nem elég, ha csak az egyik akarja.
Ha pedig Egyéni Konzultáción szeretnéd a lelki fájdalmaidra és veszteségeidre, problémáidra ránézni itt vagyok, jelentkezz be itt.
