AZ ÖNISMERET ÚTVESZTŐI

"Belefáradtam, elég egy időre az önismeretből." „Nem akarok új videókat, könyveket, okosságokat. "Annyi minden módszert tanultam, mégsem alkalmazom a gyakorlatban.” „Belehallgatok, beleolvasok és már zárom is be. Eszembe jut, hogy amit már megtudtam magamról, az se hozott lényeges változást.” Nézzük meg egy kicsit közelebbről, miért nem működik a gyakorlatban az önismereti tudás és tapasztalat, módszerek, eszközök. Már ha van még lelkierőd egy újabb önismeretről szóló, hosszú, ámde felrázó! írás végigolvasásához. Korányi Mariann írása.

Sokszor nem működik az önismeret a mindennapjainkban.

Mert mi magunk folyamatosan változunk (bár nem abban az irányban, amerre szeretnénk) és ezt nem vesszük észre. Ragaszkodunk a fixált önképünkhöz, mely teljesen más lehet, mint akik valójában vagyunk. „A hernyó, amelyik meg akarja ismerni önmagát, soha nem válik pillangóvá.” (Andre Gide)

Mert óriási a különbség aközött, amit szeretnénk és amit csinálunk. Nem akarjuk látni, ami kellemetlen, eltusoljuk, elhárítjuk magunk elől. Ezt a konfliktust (kognitív disszonancia) az elme nem szereti, így mélyen elrejti az ellentmondást a tudunk elől, kik is vagyunk valójában. Ez óriási energia. Így az önismeret egy ellenerő az egymással ellentétes - és más kontextusokban, helyzetekben állandóan változó - önrészeink közötti béke teremtésben.

Mert alábecsüljük a folyamatos változásunkat. Azt hisszük tervezésnél, hogy 3-5-10 év múlva is ugyanazok lesznek a preferenciáink és az értékrendünk. Magunkat a múltból a jelenbe vetítve látjuk illetve a jövőt a jelen kivetítésével képzeljük el.

Mert a valódi én megtapasztalásához vezető önismereti fókuszunkban nem az áll ami volt! Hanem mi az, ami nem volt.

Mi az, ami hiányzik?

Mi az, amit nem kaptam meg?

Mi az, ami elmaradt?

Mert az elménk nem egységes, alaptermészete a káosz. Sokkal kaotikusabb, mint gondoltuk. Jóval kevesebb a kontrollunk az elme és a változás felett, mint gondoltuk.

Mert alábecsüljük a környezet hatását a személyiség fejlődésünkre. Ha változni akarok, olyan környezetbe kell tennem magam, ami ezt a változást szolgálja.

Mert túl komolyan vesszük a dédelgetett énképet, én ideált, ahelyett, hogy megfigyelnénk a jelenünket, az itt és most történéseit .

Mert a valódi változás legnagyobb akadályai saját magunk vagyunk, ezért szükséges feltárni az önismereti folyamatban, hogyan akadályozom meg saját magam a növekedésben és az önmegvalósításban. Az önkábításra és a környezet manipulálására fordított óriási energiát a valódi énem, önmagam megalapozására fordítani, ez az igazi célja az önismeretnek.

Mert nem vesszük eléggé számításba ezeket a kérdéseket: Hogyan akadályozom meg magam abban, hogy ….? Hogyan hozom létre magamnak a nehézségem?

Mert a múltbeli gondolatok helyett a jelen cselekvések, tények a fontosak. „Én most tudatában vagyok annak, hogy…”rutinok, szokások, viselkedések, megrögzült cselekvésmódok, mintázatok.

Mert beszélgetésesek és sztorizás helyett újra át kell élni a megszakított, befejezetlen érzelmeket. Pszichodramatikusan. Saját élményű önismeret hoz átdolgozást, nem a beszélgetések.

"Mert elfeledjük az önismereti munkában a lényeget, az itt-és-mostra való éberséget. Ez a központi hatóanyag, melynek tényleges hogyanja a testfókusz-éberség. “Tartsátok az éberségeteket folyamatosan a testérzéseiteken!”. (Buddha).

Mert nem vesszük észre, hogy panaszainkat saját magunk generáljuk tudattalanul, a tudatos részünkkel meg küzdünk ellenük. Mi hoztuk létre és mi támogatjuk a fennmaradását.

Működik a lelki önvédelem, az énvédő mechanizmusokkal védjük magunkat az esetlegesen bizonytalanságba taszító változástól.

Mert amíg valami amíg elviselhető, inkább elviseljük, minthogy változtassunk. Vagyis, ha nem elég nagy a szenvedésnyomás, nem változtatunk.

Mert a helyzet és a környezet sem mindig biztonságos, nem mindig bizalommal teli és így nem alkalmas sokszor arra, hogy levegyük a maszkot, a védekezéseinket, önkábító hiedelmeinket, megmutassuk sebezhetőségünket, azaz lelkileg teljesen lemeztelenedjünk.

Mert a környezet gyakran nem támogatja, esetleg bántja, a hiteles, önazonos, az őszintén megnyíló, a szerepjátszást és a játszmákat abbahagyó, az érzéseit őszintén kifejező, az önmegvalósításban kiteljesedő embereket. Gyakran hiányzik az elfogadás és az empátia a figyelmes meghallgatásból. A segítő ítélkezik, értékel, értelmez, minősít és ez védekezésre késztet.

Mert ha önismeretünk szerepszerű, elméleti, racionális vagy intellektuális, akkor nem figyelünk arra, hogy mit van bennünk az „itt és most”- ban, mi üzen a testünk és a lelkünk aktuálisan. Ha nem aggódunk azon, hogy mások mit szólnak, ha tudunk függetlenedni a lekorlátozó konvencióktól, akkor önismeretünk jelen idejű, valós, spontán és organikus lehet.

Mert ha önismeretünk szerepszerű, elméleti, racionális vagy intellektuális, akkor nem figyelünk arra, hogy mit van bennünk az „itt és most”- ban, mi üzen a testünk és a lelkünk aktuálisan. Ha nem aggódunk azon, hogy mások mit szólnak, ha tudunk függetlenedni a lekorlátozó konvencióktól, akkor önismeretünk jelen idejű, valós, spontán és organikus lehet.

Mert végül ha az önismeretet nem fordítjuk át cselekvésbe, akkor sincs sem változás, sem eredmény.

A saját élményű, testfókuszú önismereti üléseket az Életvezetési Tanácsadás keretében tartom és a Reservio foglalási rendszerében itt érhető el.

Következik: A saját élményű, testfókuszú önismeret - a siker titka

Forrás:

Nánay Bence kortárs filozófus, elmekutató (Antwerp University)

Fritz Perls Gestalt pszichoterapeuta (Easalen Intstitute, 1893-1970)

Carl Rogers humanisztikus pszichológus (Chicago University, 1902-1987)

Susanne-Cook Greuter kortárs fejlődés pszichológus (Harvard University)

Integrál Akadémia, integrál pszichológia szak tananyaga

Foto: Canva

Posted in Uncategorized

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK